Sziasztok!
Elég sűrű itt a program, egyre sűrűbb... ezért nem tudok olyan gyakran írni a blogomba, amilyen gyakran szeretnék. De azért majd szépen lassan utolérem magam... ígérem:)
A múlt hétvége volt talán az eddigi legjobb.
Péntek este volt a szokásos party, az összes exchange studentnek. Elég jól sikerült, így a zárásig maradtunk... 
aztán úgy volt, hogy hazamegyünk aludni, mert másnap reggelre terveztük a barátokkal a Helzinkibe kiruccanást. A csapat azonban elevenjében volt, így a partit, egy hangulatos second crazy party-ként a belga srác apartmanjában folytattuk... Olyan hajnali 6 után hazaértünk... Pont volt annyi időnk, hogy letusoljunk, készítsünk forró teát, és valami elemózsiát (ami elég nehéz volt, mert teljesen ki voltunk fogyva élelemből... de 2-2 kis szendvicske még összejött), felöltöztünk, és elindultunk a buszmegállóba...
Huhh azért kemény volt... Nem volt sok infónk a kirándulásról, csak a lényeget tudtunk, hogy a vonat 8.20 indul:) Az állomáson való várakozás kicsit nehézkes volt. De hát így jár az aki az egész éjszakát végig partizza:)
Az út majdnem 3 órás volt, így a fővárosba érve teljesen feltöltődtem energiával:)
Így frissen, és üdén vágtunk neki az utunknak.
Az első uticélunk a hatalmas fehér templom volt. Ez igazából Helzinki legnagyobb látványossága. Tényleg csuda szép volt. Jó nagy volt a hó, a lépcsőket nem is lehetett látni... Jó móka volt felmászni a tetejére:)
De lecsúszni még annál is nagyobb móka volt:)
Aztán képzeljétek elsétáltunk a kikötőig! Láttam a tengert!!! Életemben először! :) A többiek hiába próbáltam meggyőzni arról, hogy ez csak egy fagyott tó... nem sikerült. Ez valóban a tenger volt... vagyis annak egy kicsi öblös, befagyott része. De ez nem változtat a lényegen: Láttam a tengert!!! 
Egy McDonald's ban ebédeltünk. Életemben először, kénytelen voltam mekis hamburgert enni.. hehehe... annyira nem volt rossz. Mondjuk én alig tudtam megenni a második mini Hamburgert... a többiek meg éhesek voltak ez után is, és ettek fagyit is.
De az egészben a lufi volt a legjobb:) Mindenki hozott egy lufit a mekiből, és ezzel felvértezve indultunk újra utunkra.
Útközben luficsatáztunk:) 
Aztán tovább folytattuk az utunkat. Valamilyen romokra épült híres templomot akartunk megnézni... hááát... hogy mennyit bolyongtunk... Rájöttem arra, hogy nem csak tamperében könnyű eltévedni, de Helsinkiben is:) Pedig!!! itt nem is én vezettem a társaságot, hanem egy térképekhez értő kinézetű srác... De legalább a fővárosnak olyan részeit is megismertük, amiket a hagyományos városnéző nem lát:)
Végül, állítólag megtaláltuk a romos templomot.. bár nem tennék egy forintot sem kockára azért, hogy valóban azt találtuk e meg, amit akartunk:) Valóban igen romos volt, és a nagy hó el is fedte.. ráadásul körbe is volt kerítve:))
No aztán elindultunk a híres stadion-hoz, ahol van egy nagy torony, ahonnan szép kilátást kaphatunk Helsinkiről. Alulról jól nézett ki a torony... viszont be volt zárva... :( így elindultunk vissza a központba...
Egy nagy bevásárlóközpontban pihentünk le. Csuda klassz kirakatok voltak mindenütt... Körbeakartunk nézni, de mire feleszméltünk az álmélkodásból, bezártak az üzletek:( sebaj.. a hangulat azért megvolt:) Vettünk egy kis sütit, mert megérdemeltük... (Emesével persze közösen egyet, és azt elfeleztük:) 
Aztán Emesével, és Tollissal elhatároztuk, hogy nem várjuk meg az este 11-es vonatot. Szerencsére át tudtuk tenni a jegyünket 8 órára:)
Mivel a vonat indulásáig volt vagy 45 percünk, még visszamentünk a központba.
Hihetetlen mázlink volt:) Egy ingyenes rendezvénybe ütköztünk. Lőhettünk célba, nézhettünk amatőr sí ugrókat:) és emellett rengeteg ingyen kaját, és italt adtak:) Hihetetlenül élveztük. Így elemózsiával felvértezve szálltunk fel a vonatra. A többiek sajnálhatják, hogy kimaradtak ebből a mókából.
Aztán a vonaton édes álomba szenderült a három kalandor, és erőt gyűjtött az esti partira:) A társaság a legjobb volt, a szórakozóhely hagy maga után kívánnivalót... 
Én egész jól voltam, egészen hajnali 3-ig, mikorra is elfogytak az energiatartalékaim. A legtöbb ember ilyenkor csöndben marad, de én elkezdtem össze vissza, és nagyon lassan beszélni... hahha... A többiek szerint elég mókás volt.
Csuda jó volt ez a nap:) Vasárnap olyan kettőig aludtam:)
