tamperemese

Sziasztok!

Egyszer minden fejezetet le kell zárni. Most ennek is eljött az ideje.

Csudaszép élményekkel sikerült megtöltenem az elmúlt három hónapot. Nem is győzök hálát adni mindazért amit itt kaptam.

Rengeteg értékes emberrel volt szerencsém megismerkedni. A barátságok amik kialakultak, úgy érzem, elég erősek ahhoz, hogy hosszú életűek legyenek.

Még az ottlétünk alatt el is kezdtünk szervezni közös programokat a jövőre nézve. Február környékén például egy közös síelést szeretnék szervezni, Franciaországban. Aztán tervezzük, hogy ellátogatunk szeptemberben Görögországba Tolishoz, majd bringázunk egy nagyot Belgiumban. A Szlovén csajszik szerencsére közel laknak, oda nem lesz nehéz elugrani. A nyári madridi kiruccanáskor lehet hogy össze tudunk futni Ernesttel,  Katalán sráccal, meg pár spanyollal.  Persze sokan tervezik, (elég komolyan amúgy), hogy eljönnek Budapestre. Úgy látszik elég jól sikerült a prezentációnk Magyarországról. A túró rudinkat meg szeretnék kóstolni:)

Köszönöm mindenkinek a támogatását, segítségét. Remélem élveztétek a mesémet. De ne felejtsétek, ennek közel sincs vége. A mese folytatódik...

Az utolsó hetekben sok közös programunk volt, így volt lehetőségünk arra, hogy elköszönjünk egymástól. 

Foodfesztiválokat, vacsorákat, táncolós partikat szerveztünk... Íme a kis csapatunk.. Margó, a belga csajszi, Christina és Lolaa spanyol csajszik, és persze Tollis:)

 Luis, a kedvenc spanyol szomszédunk:) Akinek a bulijaitól alig tudtam aludni:)

  Emilio, a spanyol gyógytornász társunk:)

Tollliiiiiiiiis:)

Szlovén csajszikkal:) Petra egy fantasztikus csajszi... gyógytornász persze:)

Ernest!!!! Egy hihetetlen kedves Katalón srác.

Florian, a francia nagy kedvenc, hatalmas partiarc:) és Luis.

Persze Julien sem hiányozhat a sorból:) Kettőjüknek hihetetlen sokat köszönhetek.

 Az utolsó beszélgetés a tűz körül. Kedves emlék.

A barátaink megleptek minket egy pólóval. A legszebb pillanatokat megörökítő fotókkal dekorálták ki, és személyes üzenetekkel tették egyedivé:)

És az utolsó party. Összesen 23 partiban voltam a 3 hónap alatt. De jó is volt:)

Sziasztok!

Azt hiszem, ennél szebb időt nem is kívánhattunk volna az utolsó hétvégére. Az ünnepek adta "szabadidőt" úgy érzem, száz százalékosan kihasználtuk. Állandóan a szabadban voltam, pólóban. Jól le is barnultam:) Ha hazamegyek, el sem fogjátok hinni, hogy Finnországból jövök:)

Hogy a felesleges energiáinkat leadjuk, bringával közlekedtünk egész hétvégén.

Julien mamája és tesója a hétvégére idelátogatott. Ebből az alkalomból közösen bejártuk Tampere eddig nem látott gyönyörű helyeit. Komolyan nem gondoltam volna, hogy ilyen szép is Tampere... a város, ahol már három hónapja élek.

Húsvét vasárnap, délelőtt felmentünk Tampere híres kilátó-tornyába. (majdnem 200 méter magas) Eddig renoválás alatt volt. Szerencsénkre pár hete megnyitotta újra kapuját a turisták előtt:)

A tetején van egy étterem, ami forog! így ha valakinek van rá pénze, úgy ebédelhet, hogy közben látja egész Tamperét.

Valami hihetetlen látvány tárult elénk odafent. Lélegzetet visszatartva néztük a tájat.

Aztán háromnegyed 12kor Emesével lecsekkoltuk fentről a templomhoz vezető legrövidebb utat, és elrohantunk misére... Vagyis... mondhatjuk úgy, hogy templomhoz. Ugyanis az nem délben, hanem kettőkor kezdődött. Az angol nyelvű mise délután négykor lett volna, de mivel ez minden programunkat felborított volna, a lengyel misére szándékoztunk eljutni. Ennek is megvolt a hangulata. (érteni egy szót se értettünk persze)

A mise előtt mivel volt még 2 óránk, elmentünk a tópartra napozni:) Nagyon szép időnk volt:)

A mise után gyorsan hazatekertünk, és a görögök által szervezett húsvéti Barbaque-záson vettünk részt. Görög módra sok salálát, és pirosra festett főtt tojást ettünk:)

Húsvét hétfőn, vagyis ma reggel ismét bringára pattantunk, és bementünk a központba, hogy a kis turista csapatunk ismét szép helyeket lásson.

Egy hatalmas, tóparti park volt az uticélunk. A képek mindent elmondanak. Szóval nem is lehet leírni azt, amiben ott részünk volt. Hihetetlen tiszta volt az ég, ragyogó napsütés, kis patakocska, pillangók,jó társaság...

Ma 28 fok volt!  Ez Finnország!!! :)

Sziasztok!

Mindenkinek először is Áldott Húsvétot Kívánok! Hauskaa paasiaista! :)

Ma hihetetlenül szép időnk van/volt.... Hétágra tűz még mindig a nap a szobámba:) Ez az utolsó szombatunk itt Tamperében. Elég szomorú... de legalább az idő jókedvre derített minket. Így összegyűltünk Lukonmaki egyik közeli "tűzrakóhelyén" és közösen ebédet készítettünk magunknak. Mindenki hozott valamit... húsokat, halat sütésre, ínycsiklandozó salátákat, ropogtatni valókat... zenét:)

A holnap távozó észtektől még kindertojást is kapott mindenki:)

Sziasztok!

Eddig még nem is írtam a gyakorlatokról... így most itt az ideje. Lehet hogy nem lesz olyan izgi, mint a többi storym, de megpróbálom érdekesen előadni a kevésbé izgi részeket is:)

Összes négy különböző helyen gyakorlatoztam. 3-2-3-3 hetet. Az első két héten az ápolókhoz csatlakoztam, és velük tanultam...jártam a kórházakat.

Az első helyet PRIMIUS-nak hívták. Itt neurológia gyakorlaton voltam. Ez volt az egyetlen gyakorlat, ahol nem Emesével együtt voltam. Az eleje viccesen kezdődött. Nem tudtam, mikorra kell mennem, mert nem kaptam választ a levelemre. Gyalog 15 percet kellett sétálni a buszmegállótól. Emlékszem hogy baromi hideg volt aznap. Vagy fél órát nézegettem a termékeket egy közeli ABC-ben, mire valakit megláttam, és beengedtek. Igazából kicsit aggódtam, hogy jó helyre jöttem-e. Igaz hogy mondták hogy ez egy új hely, és modern... de hogy ennyire... kiköpött fittness centrum. de a legmodernebb... Én még életemben nem láttam ilyen gyógytorna termet.

Mindenféle erősítőgép, állítógépek, biciklik, emelők, tükrök, korlátok....  Amaizing.

Egy nagy tér két részre van választva egy szekrénysorral, emellett 5 kisebb szoba is van.

Nagyon sok érdekes diagnózisú beteget láthattam ott. Legtöbbjük igen rossz állapotú volt... kerekesszékes, volt aki lélegeztetve volt... Többségük bénult, sztrókos volt, de láttam SM-eseket is...stb

 Jó volt, mert volt alkalmam hozzányúlni a betegekhez... megnyújtani, átmozgatni...tornáztatni őket.

A gyógytornászok elég furák voltak. Igazából nem éreztem jól magam ott, mert állandóan finnül beszéltek, sokszor észre sem vettek, hagytak ülni a padon... Szerencsére volt 2 gyógytornász, aki azért foglalkozott velem. Ők tökre megdicsértek... A harmadik hét végére már egyből mosolyogtak a betegek ha megláttak, mert tudták, hogy majd kapnak relaxációt, masszázst...vagy ilyesmi kellemes dolgokat.

 Hogy mit is tanultam itt:

Egy újabb módszert, a tükörterápiát  (mirror therapy) a spasztikus kéz oldására

Rájöttem arra, hogy valójában mennyire fontos is a tükör, az önkontrollhoz.

Sok sok technikát láttam a strokosok kezelésére, és megtanultam, hogy nyúljak hozzá egy beteghez. (rengeteg betegnek még az érintés is fájdalmat okozott...)

A második gyakorlati helyszín már kevésbé volt jó. Nagyon nagyon messze volt. Úgy képzeljétek el, mintha minden nap otthonról (Moszkva tértől) Kecskemétre járnék be gyakorlatra, 2 hétig.

Minden nap fél hatkor keltünk, az ébresztőóra szívrohamot hozott rám... Hatkor már buszon voltunk... Szerencsére a távolsági buszon, amire a központban átszálltunk, tudtunk egy kicsit aludni.  Sastamala-nak hívják ezt a kórházat. Regionális kórház, vagyis elég nagy. Eredetileg cardio-respiratorikus gyakorlatunk volt... de háát...

 Volt 2 nap, amikor valóban ilyen betegeket láttunk. Én még életemben nem láttam ilyen unalmas gyógytornákat. Amit csinálnunk kellett: Oxigén saturáció mérővel sétáltatni a betegeket. Kb úgy éreztem, mintha kutyát sétáltatnék. Egy zsinóron követtük a beteget vagy hárman... Aztán a gyógytorna abból állt, hogy a gyógytornász kinyitotta a beteg szekrényén lévő könyvecskét, amiben volt 3 gyakorlat... és ezt csináltatták vele. Semmi többet!!! A bypass műtét után is 3 alapfeladat volt, mindenkivel csak ezeket csináltatták meg.  Persze mihelyt a kezünkbe került egy beteg... :)

Egy érdekes dolgot láttam viszont: minden betegnek egy vizzel félig megtöltött üveget kellett csövön át fújni. Ez klasszul mobilizálja a váladékot. Persze külön technika van rá, hogy ezt hogy kell effektíven használni.

Láttunk egy napos opperációkra való felkészítéseket, tanácsadásokat is. A műtét előtt a gyógytornász mindent részletesen elmond a betegnek, azt a műtét után még egyszer mindent elismétel. Jajjjj de hogy ezek a finnek mennyit beszélnek...

Ők tanácsokat adnak a betegnek, de nem tornáznak velük. 3-6 hét után kontrollja jönnek, kapnak új feladatokat... mindenki otthon, saját maga gyógytornázik. Itt nincs olyan rendszer mint otthon, hogy pl a sérülések után gyógytornára kell járni heti x alkalommal...

 Láttunk viszont sok csoporttornát. Ez klassz volt.

Amúgy a szabadidőnkben edzettünk... keményen!:)

Alig győztük kivárni, hogy hazamehessünk. Általában 2 percünk volt átöltözni, bevágtuk szó szerint a ruhákat a szekrénybe, és rohantunk nevetve a buszhoz:)

A harmadik helyszín az egyetemünk klinikáján volt. (TAMK clinik)

Hát nem volt valami izgi ez a gyakorlat. Itt csak csoporttornákat néztünk. Szó szerint néztünk. Nem volt valami  sok alkalmunk betegekhez nyúlni.

A többi gyógytornász, illetve gyógytorász hallgató elég érdekes volt... hmm... kemény body builderek... Ritkán látni ilyen gyógytornász srácokat. Ezt meg kellett örökíteni! Amúgy félreértés ne essék; kedves emberek!

Rengeteg vizitornát láttunk. A harmadik hét végén nekünk kellett a staff-oknak, vagyis a kórház dolgozóinak vizitornát tartani. Összeválogattunk klassz kis magyar zenéket (csavard fel a szőnyeget, zene nélkül mit érek én, kis tehén...) azt jól megtornáztattuk a társaságot:) Ömlött rólunk rendesen a víz a végére:)

 Amúgy láttunk több szárazföldi csoporttornát is.

 A strókos csoport tökre megkedvelt minket. A végén csoportképet is csináltattak velünk:)

A negyedik, és egyben az utolsó gyakorlati helyszínünk a legjobb. Linneinma-nak hívják a helyet. Ez egy Heath Center. Viszonylag új. Nincs nagyon messze... vagyis ... :) Volt hogy 2 órába telte beérni, noha le akartuk vágni az utat (busszal).

Aztán felfedeztük a bringautat, így minden nap betekerünk. 20 perc:) Ez az első hely, ahol nagyon komolyan veszik a napi 7 óra gyakorlatot! van hogy rá is húznak, és reggel 8tól du f 4ig bent vagyunk. Vannak csoporttornák, illetve egyéni kezelések itt. Nagyon sokat tanulunk itt. Látunk traumás sérülteket, gyerekeket, időseket, bénultakat, vállsérülteket... A gyógytornászok nagyon aranyosak. Állandóan angolul beszélnek ha ott vagyunk. külön angolórájuk is van csütörtök délután:)

Húsvét előtt megkínáltak "Mammi"-val is. ez egy finn desszert, amit hagyományosan húsvétkor esznek. Kinézete nem csalogató, de az íze jó:)

Itt végre mi is gondolkozunk,  kezelünk önállóan betegeket, mi találunk ki feladatokat, mi vizsgáljuk meg őket.

A kedvencünk a 93 éves bácsi:) Hihetetlen mennyi energia van benne:) Emesét elnevezte Emmának, mert ezt könnyebb kiejteni:)

Nagyon sok időt töltünk itt gyakorlatokkal. Minden korházban külön felügyelő tanárunk van, aki csal azért felelős, hogy minket ellenőrizzen. Ő nincs ott velünk a gyakorlatok során, de feladatokat ad, beadandókat kér, és leellenőrzi a client riportot. Kijön a helyszínre, és leellenőrzi hogy minden rendben van-e... no comment Szóval röviden ennyi! :)

Hello everybody!

A hétre szervezett a suli egy nemzetközi napot, abból a célból, hogy jobban megismerjük egymás kultúráját, országát. Mi, az itteni magyarok is összeálltunk, hogy közösen összeállítsuk Magyarországunk bemutatását. Készültünk prezentációval (power pointos bemutatóval), illetve kép-videó bemutatóval, és sütivel.

A hét elején Emesével rengeteg dolgunk volt. Úgy tudtuk, hogy ez az egész program 2 hét múlva lesz... így elég nagy meglepetésként hallottuk, hogy csak pár napunk van felkészülni.

Igazából eléggé kifutottunk az időből... Mindig annyi programunk van, hogy az utolsó pillanatra marad minden. Kedden derült ki, hogy másnap 1től kell prezentálnunk... Meg kell hagyni, elég váratlanul ért az infó. Úgy volt, hogy 4ig gyakorlaton leszünk... 

No a lényeg, hogy kedden este még floorballon voltunk, és olyan 9re értünk haza...

A prezentációt el se kezdtük, a süti sehol sem állt, és még nem is egyeztettünk a magyarokkal. Én még elrohantam f10kor tojásért, mert erről elfelejtkeztünk... közben átjöttek a magyarok... aztán Emese nekiállt a power pointos prezentációnak... én pedig közben nekiláttam begyúrni a tésztát. Mire megkelt, meg is érkezett a segítség. Nico, a francia srác, és Julien. Ez olyan este 10 körül lehetett. Anyu receptje alapján próbáltunk fahéjas csigát készíteni.

A jókedv megvolt...

A srácok hatalmas segítséget jelentettek. Nem fogjátok elhinni, de alig kellett hozzányúlnom a tésztához... Mindketten most próbálták ki először a tésztanyújtást:) Le a kalappal... Alufólia gurigával kinyújtani egy tésztát...   :)))

Nico is megküzdött a tésztával. Végül ő győzött:) Ezután megvajaztuk a tésztát, és megszórtuk fahéjas cukorral. A következő lépés a tészta felgöngyölése volt:)

Majd feldaraboltuk... Ez nagy koncentrációt igényelt:))

Aztán irány a sütő! Miközben a félkész sütiket cukros tejjel meglocsoltam, a srácok kinyújtották a következő tésztát, megcukrozták, és már darabolták is:) Aztán fél kettőre el is készült a két kiló süti! Eléggé elfáradtam, de a fiúk nélkül szerintem hajnalig sütögettem volna... 

Emesét néha a fiúk feltöltötték a már elkészült sütikkel. Mivel nem volt időnk teljesen elkészíteni a prezentációt, reggel korán (6.30kor) felkeltünk, és dolgoztunk egy picit. Úgy volt, hogy 9kor már indulnunk a kórházi gyakorlatra, és már majdnem idő volt... és a prezentációnk hm...mikor kaptunk egy emailt:

A rendezvény elmarad, mert valaki fenyegetést írt, hogy aznap megöl valakit az egyetemen... Így a rendőrség kivizsgálta az ügyet. Persze vaklárma volt... Nem is lenne erazmus, ha nem történnének ilyen dolgok. És hogy mekkora mákunk volt megint... kínos lett volna kiállni a félkész prezentációnkkal. Másnap, úgy ahogy azt előzőleg tervezték, minden megrendezésre került. Az előadást addigra összeállítottunk, a sütiket megőriztük... Klasszul sikerült szerintem a prezentáció. Igaz, hogy nem voltak sokan az előadáson, de közülük is többen kedvet kaptak egy magyarországi utazásra:)

Nagyon érdekes ételeket kóstoltam meg aznap. Ettem görög oliva olajas, sajtos paradicsomos szendvicset, holland sajtot, lengyel almás sütit, katalán paradicsomos olajos kenyeret... De amire a legbüszkébb vagyok, az a francia csiga!!! Te jó ég... meg kell hagyni, eléggé féltem megkóstolni. A csigaházból kellett kihalászni egy pálcával a megsült csigát, és a benne lévő levet... rá kellett locsolni a kenyérre. Az íze nem olyan rossz, mint amilyennek hangzásra tűnik. Ízlett! (De azért meggondolandó, hogy máskor eszek e még ilyet!) :)

Terve terve!

(Finnből már kedden levizsgáztam (60-ből 52 pontot kaptam! ), így segítek lefordítani: szia szia! :)  )

Az elmúlt hónapban sokszor adódott olyan alkalom, amikor valamelyik kedves barátunkhoz átmentünk vendégségbe, vagy éppen mi hívtuk meg őket.

A franciákhoz mentünk át először. Körülbelül nyolcan voltunk ott, de az asztal tele volt tésztával (vagy 6 csomaggal), paradicsomos öntettel (vagy 5 üveggel), illetve sajttal. Te jo ég... gondoltam... biztos egész nap nem ettek...

Paradicsomos sajtos tésztát ettünk. Aztán egy borzasztó édes almás, zabpelyhes... süteményt ettünk, fagyival!!! :) Hmm ez igen fincsi volt:) 

Másnapra Julien szervezett egy belga vacsorát. Itt mar jóval többen voltunk. Igazi, "belgium fries"-zal várt minket, azaz magyarul fogalmazva, mezei sült krumplival:) Állítólag ez tipikusan belga étel. Nem is tudtam...  Vagy 10 kiló krumplit pucolt meg a haverjaival... Elég kemény meló lehetett:) Ketchupbe mártogatva falatoztuk a krumplit. Mellé készítettek apró húsgombócokat is.

 A belga partyból a whisky sem maradhatott ki...így a hangulat is garantált volt.  uhhh kiráz a hideg ha rá gondolok...  (én alig ittam persze belőle)

 Más alkalommal megkóstoltuk az igazi belga csokit! Hmmmmmm de fincsi is volt... :)

 A belga sör is egész jó volt. Sokkal jobb mint az itteni...

Egy délután, az első emeleten lakó görög lány, Chryssanhine hívott meg minket egy hangulatos, délutáni teázásra. Ott volt a másik görög barátunk, Tolis is. Hihetetlen volt a csajszi. Nem hittem a szememnek, mikor megláttam, hogy mennyi süti van az asztalon. Az elmúlt 1,5 hónap alatt összesen nem láttam ennyi finomságot. A teát egy kávés csésze nagyságú bögréből ittuk. Majd le harapta a fejemet, mikor újra akartam használni a kb. teljesen új filtert. Aztán a kezeinket is telepakolta sütivel, úgy mehettünk csak haza. :)

Az egyik hétvégén mi hívtunk meg 3 srácot (természetesen a kedvenceinket:) ) egy pizzázásra. Ez nem tipikusan magyar étel, de a konyhánk, pénzünk, időnk adta lehetőségeket figyelembe véve ez tűnt a legjobb ötletnek. Bevallom, Emesével apait anyait beleadtunk, hogy ne csalódjanak bennünk a fiuk:)

Az első pizza magyaros volt: kolbászos, szalonnás, hagymás, paprikás, kicsi kukoricával.

 A második gombás sonkás kukoricás sajtos volt.

A harmadik pedig hawaii, azaz sonkás, ananászos.

Te jó ég.. mennyit ettek a fiuk:) A harmadikat nem is tudta mindegyikük megkóstolni, annyira tele voltak.

Volt, hogy a görög barátunk, Tolis hívott meg minket egy igazi görög vacsorára. A nővére itt volt látogatóba, és meglepte az éhes exchange studenteket egy finom vacsorával.  Volt minden az asztalon:

Sült húsok, halrudak, krumpli püre ( ez görögül is püre), sültkrumpli, és az elmaradhatatlan saláta. Jajj de jól is esett:)

Tolist amúgy már sokszor áthívtuk hétvégénként egy közös sütögetésre. Volt hogy csirkét sütöttünk, máskor milánoi makaronit alkottunk:)

A héten ismét átmentünk Julienhez, és egy fincsi vacsit dobtunk össze az általunk hozott különböző élelmiszerekből:) Mi tojást, és sört vittünk:) Egyedi hot-dogot készítettünk. Remekül sikerült:) :)

Vasárnaponként, a mise után a plébánia termében össze gyűlünk egy közös kávézásra, falatozásra. Mindig más és más nemzetiségű ételeket eszünk. Volt hogy az olaszok készítettek különböző tésztákat, vagy mexikóiak tortillát...

Az ilyen együttléteket különösen szeretem. Nem csupán a finom "ingyen vacsik miatt" :)) hanem azért is, mert ekkor lehetőségünk nyílik egy másik kultúra megismerésére.

:) jó étvágyat!

Hali!

Csak hogy megtörjük a bulik sorozatát, kedden 2 sráccal, Juliennel és Ernesttel elmentem egy pubba, jazz koncertet hallgatni. Végre a sör helyett bort is ihattam:)

Nagyon kis hangulatos este volt. A koncert egyszerűen amazing volt, a társaság meg... :)

  Aztán éjfél körül már elfáradtunk, és úgy döntöttünk, hogy hazaindulunk. Nos... a terv szép volt. De még így a második hónap elteltével sem tudtuk megjegyezni a buszok menetrendjét. Mint később kiderült, hétköznapokon éjféltől hajnali 4ig nem járnak buszok...

Mivel Ernest a központban lakik, nem Lukonmakiban, meghívott minket egy esti meleg nutellás kenyér evésre, zenehallgatásra, beszélgetésre...  Nagyon jó hangulatú este volt:)

Fél ötre hazaértem. Klassz este volt!  Köszi fiúk! :)

Sziasztok:)

A következő képek a szombati napomat mutatják be. Klassz volt a delfin show. Ilyet most láttam először.

Az átlag életkor alig érte el a 4 évet:)

A kedvencem a szerelmes delfin-keringő:) Tökre élveztem. De ennél még mókásabb volt a halak nézegetése. Komolyan mondom, még életemben nem láttam ilyen vicces halakat:)

Puszi:)

Sziasztok!

Vasárnap reggel útra kelt kis csapatunk: Florian, a francia srác, Julien a két belga barátjával, Ernest Katalóniából, és persze Emese:)  

Szerencsénkre az idő ismét kedvezett a kirándulásnak...  Noha reggel az idő elég borús volt, mire a vonatunk Turkuba ért, a nap is kisütött!

Igazából eléggé az utolsó pillanatban, szombat este találtuk ki Emesével, hogy másnap kirándulni szeretnénk. Eredetileg úgy volt, hogy mi leszünk a "turist guide-ok" de az uti könyvünket otthon hagytuk:) így ott a helyszínen kellett információt kérni, hogy vajon mit is érdemes megnézni:)

Szerencsére elég hamar szereztünk egy térképet:)

Vicces volt, hogy az egyetlen ember (egy idős bácsi), akitől útbaigazítást kértünk, magyar volt:)

Útközben találkoztunk "népviseletbe öltözött" finnekkel:) Ezt meg kellett örökíteni:)

Turku amúgy elég szép hely. Kikötőváros, így a hatalmas tengerjáró hajók klassz hangulatot teremtenek:) A folyó mentén sokat sétáltunk. Néha Karib-tenger kalózai feelingem volt:)

A folyó be volt fagyva... mondjuk nem tudom mennyire... Mi mindenesetre átmentünk rajta, mert a híd nagyon messze volt... Engem nehezen győztek meg, hogy rámenjek... Mondjuk mások is sétáltak rajta... de ez engem nem igen nyugtatott meg... Mindenesetre élmény volt.

Egy pizzériában ebédeltünk. Még életemben nem láttam olyan ízléstelen dekorációt, mint ott. Karácsonyi díszek, mű rózsaszín virágok, szafaris képek, csipkés függöny... Ezt meg kellett örökíteni:)

Hatalmas pizzákat kaptunk... Emesével ketten ettünk meg egyet. Nagyon jól esett, mert igazából baromi éhesek voltunk. (nem is reggeliztünk, és már vagy 2 óra volt...)

Aztán elindultunk a vár felé. Végig a folyó parton sétáltunk. Mondanom sem kell, nagyon szép volt.

A vár kívülről nem volt extra... Nekem elég modernnek tűnt... De belülről már igen klassz volt  a hangulat.

Aztán visszaindultunk a központba... bő fél órát kellett menni, mire elértünk a Katedrálhoz. Ez egy hatalmas, gyönyörű templom. A templomban épp próbát tartott egy zenekar. Ez valami csodaszép volt ... Olyan tiszta volt.. olyan megnyugtató, olyan megható, hogy azt sosem fogom elfelejteni. A fiúk is csak leültek, és vagy 20 percig csak ezt hallgattuk.  Ez különösen is jó volt, mert a vasárnap volt, és a kirándulás miatt nem tudtunk misére menni... Így volt időm imádkozni egy picit, és hálát adni mindazért amiben itt nap mint nap részem van.

Hazaindulás előtt még beültünk egy sörözőbe is. Nagyon fáradtak voltunk... így a vonaton mindenki jót aludt.

A társaságnak köszönhetően ez a nap különösen emlékezetes volt:)

Sziasztok!

A péntek este mindig különleges. A hétköznapok lezárását mindig kellő módon meg kell ünnepelnünk:)

A tegnap este a megszokottól kicsit eltérő volt. A kedvenc helyünk bezárt, így új helyszínt kellett találnunk. Nagy szerencsénk volt, mert pont tegnapra szerveztek egy maszkos partit. Egy elegánsabb helyen volt ez az egész. A 7 Euros belépő magába foglalta az álarcokat, és a fejdíszt is. Nagyon hangulatos volt az egész. A zene nagyon jó volt, így vagy 4 órát táncoltam megállás nélkül. Hajnali 3 után már kezdtem elfáradni... de még kibírtam 4-ig:)

Egyetlen szünettel volt az egész megszakítva. Egy cirkusz csoport, akrobata mutatvánnyal tette azt estét még hangulatosabbá. Klassz volt:)

Sziasztok!

Mostanában gondolkoztam el azon, hogy vajon honnan szerezzük azt a rengeteg energiát, ami nap mint nap bennünk van. :)

Úgy tűnik, a csütörtöki, pénteki party meg se kottyant nekünk...

A szombati napra semmi extrát nem terveztünk. Pihenős, láblógatós napra készültünk. De mint azt már sokszor leírtam, itt semmit sem szabad előre tervezni...

Végre valahára oda is eljutottam, hogy anyuéknak életjelet adjak... Pffff... hat nem tartott sokáig ez a skipe beszélgetés sem.... itt olyan hirtelen jönnek a programok, hogy azt el se tudjatok képzelni. A barátaink szóltak, hogy mennek síelni-snowboardozni, így kemény 5 percem volt, hogy anyuéktól elköszönjek, felöltözzek és lent legyek a kapuban... 

Mar késő délután volt, olyan 5 óra tájt.. A pálya közel volt, igy gyalog mentünk. Az idő szuper jó volt. Este esett jó sok hó, igy ki kellett használni a környezet adta lehetőségeket.

Mivel mar elég késő volt, nem vettem jegyet  a sifelvonóra. A kicsi pálya ingyenes volt, gondoltuk ez alkalommal ez is megteszi.

Mit ne mondjak... majd meg haltam, mire oldalazó pingvin-lépésekben feljutottam a domboldalon silécekkel a lábamon. :)  Olyan 6 szor csúsztam le 1,5 óra alatt.

Aztán hiába próbáltam elindulni, nem akart csúszni... elég vicces volt.

Aztán képzeljetek el, az egyik barátomat megpróbáltam megtanítani a sielés titkaira. Te jó ég mennyire vicces volt. Mire feljutottunk a kis emelkedőre... mire elhelyezkedtünk... rég nevettem ennyit! :)

Álíitólag 5 éve már volt a lábán síléc... hát..  én elhiszem:)

Egészen jól ment neki:))

Csupa víz voltam, mire hazaértem. Egyrészt a mászás miatt, másrészt a rengeteg nevetésnek köszönhetően.

Este csak társasjátékoztunk, beszélgettünk, iszogattunk a barátokkal.

Vasárnap reggel szikrázó napsütésre ébredtünk. Nagyon örültünk neki, mert kirándulást szerveztünk aznapra. Juliennel, a belga sráccal mentünk hármasban. Egy viszonylag közeli tó volt az uticélunk. Reggel 9 kor indult útra a 3 napszemcsis  crazy fiatal:)

Csuda szép volt a táj! Én annyira Örültem ennek az egésznek, hogy fel alá ugrálva, rohangálva keringtem a többiek körül:) 

Julien volt a tourist guide-unk, mivel egyszer már a barátaival járt erre. Nem is tévedtünk el nagyon.

Nagyon jó érzés volt csöndben, hosszú percekig hallgatni az erdő hangjait.

A tavat az eddig megszokott, előre bejárt útvonaltól eltérő módon közelítettük meg. Olyan combközépig érő szűz hóban vágtam az utat a többieknek. Annyira vicces volt. Én még sosem jártam ekkora hóban.

Julien sunyin videóval rögzítette ezt... hmm. Mellesleg azt hittem, fotót készit... :(

A tavat is vastag hóréteg borította. Jó sokat mókáztunk itt.

Napoztunk....

Hasasokat ugrottunk a hóba...

 Persze a hatalmas hócsata sem maradhatott el :)

Mellesleg megjegyezném, hogy a képek nem adják vissza a valóságot!!!! Julien is kapott jócskán havat!!!:) A vége persze kézfogással zárult:)

Aztán hazaindultunk. Azért kemény volt az út. Sok emelkedő, lejtő, combig érő hó. De nem fáradtam el különösen, annak ellenére sem, hogy végig futkároztam, és ugráltam:)

Majdnem 4 órat kirándultunk. Mire hazaértünk, a cipőmből csöpögött a víz, a hajam és a ruhám teljesen vizes volt... :) Hmm... fogalmam sincs, hogy lett ilyen:)

Gyors ebéd után Emesével lementünk a ping-pong terembe. Ezt most próbáltuk ki előszőr... bekapcsoltuk a rádiot, és vagy 2 órát pingpongoztunk:) Majd szeretnénk szervezni egy ping-pong versenyt, és le akarjuk verni a fiukat! ;)

Aztán Julien is csatlakozott hozzánk. Mivel csak 2 ütőnk volt, levettem a sport cipőmet, és azzal játszottam:) Noha baromi viccesen nézett ki, klasszul működött!

Aztán elmentünk misére, majd este filmet néztünk a többiekkel.

A mozgás után nagyon jó volt ágyba bújni:)

Halihó, sziasztok:)

Végre valahára ide is eljutottam!

Huhh az elmúlt 2-3 hét elég húzós volt. Egyrészt kicsit lebetegedtem... nem is olyan kicsit... és nagyon sok időbe tellett mire kigyógyultam belőle. Másrészt az elmúlt két hét gyakorlat nagyon gázos volt. Iszonyú messze volt a kórház ahova minden nap be kellett járni. Tamperétől olyan 60 kilométerre van Sastamala.  Pont olyan volt, mintha otthonról Kecskemétre járnék gyakorlatra. Minden nap 8ra kellett bemennünk. Ez csupán annyit jelentett, hogy minden reggel 5.20 kor kb szívrohamot hozott rám az ébresztőórám, mert azt sem tudtam hogy mi történik... Hajnali 6 kor indult innen, Lukonmakiból a buszunk. Azt átszálltunk egy távolsági buszra, ami olyan 1 óra volt. Persze végig aludtuk az utat...  Arról majd máskor írok, hogy nem is volt jó ez a gyakszi...

Szóval elég hullák voltunk. Ráadásul hogy mindezt valami betetőzze, be kellett fejeznem a szakdogámat. Sokatok tudja, hogy már otthon majdnem befejeztem ezt, és csak egy kevés dolog hiányzott ahhoz, hogy ready legyen:) Így nem kellett partikat kihagynom:) Ezért tök büszke vagyok ám magamra:)

No de azért az a kevéske dolog ami hiányzott még elég fontos volt. A konzulensemet meg hiába kértem hogy segítsen, nem válaszolt a leveleimre.  Na jó, annyit válaszolt a sok kérdésemre, hogy minden rendeben... És már kezdtem ideges lenni, mert itt aztán végképp senki sem tudott segíteni. Úgy terveztem, hogy az utsó 2 hétben simán be tudom az egészet fejezni, de a betegségem miatt minden du, este aludtam... egyszerűen nem bírtam tanulni. Egyetlen hétvégén kellett csupán kimaradnom a bulikból. Ez mondjuk nagyon bántott, mert pont egy 3 napos kirándulásból maradtam ki... de valamit valamiért... Múlt hétvégén nagyon sokat dolgoztam... reggeltől estig írtam a szakdolgozatot. Aztán vasárnap délután elküldtem a kész anyagot a konzulensemnek... Én bolond... azt hittem válaszol:( Egészen az utolsó pillanatig, kedd estig vártam... hiába.

Na ekkor nagyon bajba voltam. Még hátra voltak a szerkesztések (mert ugye a tanárom bólintásáig nem mertem ezt megcsinálni, nehogy valamit át kelljen írni, kitörölni... stb) és egy éjszakám volt, hogy valamit alkossak...   Valahogy de sikerült.. olyan 3 kor ágyba mentem... azt 2,5 óra múlva ébredni kellett.  

Annyira hálás vagyok minden kedves barátomnak, akik idejüket rám szánva segítettek!!! Tényleg olyan jól esett!!! Tartottátok bennem a lelket, hogy bízzak magamba, és higgyem el, hogy jó az amit csináltam...

Szóval eléggé kifáradtam... Másnap anyuék már el is vitték az anyagot a nyomdába:) Huhhh el se hiszem!!!!

Na ezt viszont meg kellett ünnepelni:)

Csütörtökön már a gyakorlat alatt is tülkön ültünk Emesével... Nagyon uncsi volt, de azzal tartottunk magunkban a lelket, hogy "tonight"  Csak ennyit kellett mondanunk egymásnak, és máris fülig ért a szánk, és elkezdtünk ugrálni, és táncolni... (persze úgy, hogy a beteg ne lássa:)

Ezt vagy 20szor eljátszottuk. Teljesen normálisak vagyunk ám:)))

Emese ezt írta a facebookomra aznap délután:

TONIGHT!!!!!! Don't forget it :)
Je we are going to celabrate ur thesis- u have to know I'm really proud of u-
and also our erasmus life! I can't imagine it without U!

Hát nem édes? Én nagyon örültem neki...

Jah szóval partiba készültünk:) Aznap este volt a common room-ban egy szülinapi party is. 4 emberkét ünnepeltünk. Az egyiket ismertem csak:) Hát iszonyat tömeg volt, kb az 5 százalékát ismertem csak... De mindenki ott volt, aki nekem itt fontos:)

Azán 11 körül elindultunk a Senssi-be. Ez egy nagy szórakozóhely bent a központban. Én most voltam itt először. Huhh te jó ég mekkorát partiztunk. Tudjátok milyen jó érzés mikor a többiek sikítva, ugrálva mondják hogy " you've finished it" Annyira jól éreztem magam, mint eddig talán sosem. Fülig érő mosollyal ugráltam vagy 4 órát. Elég kemény volt. És a társaság ismét a legjobb volt:)

Másnap ismét mentem gyakorlatra, de abszolút nem éreztem magam fáradtnak a 40 perc alvás után. Otthon aztán aludtam du. 4- 10ig, azt magunkra vettünk a parti cuccot, és mentünk újra buliba. :))

Szóval így ünnepeltük meg Finnországban a szakdolimat:)

Halihó:)

A péntek esténk ismét elég kalandos volt. Aznap volt az egyik francia csajszinak szülinapja, és hogy ezt kellő módon megünnepeljük, a közös helységben partit szerveztünk.

Emesével sokat agyaltunk azon, hogy vajon mit is adhatnánk neki ajándékba. csokit nem akartunk, mert a csajszi amúgy kicsit duci... :) tortát meg lapos tepsiben igen nehéz készíteni...

Így vettünk sok gyümölcsöt, és egy egészség bombát készítettünk neki.  Egy csudaszép egzotikus gyümölcstortát készítettünk.

Volt rajta ananász, banán, szőlő, alma, kivi, narancs, sajt. Gyufából faragtunk fogpiszkálókat, és ezzel dekoráltuk ki az ananászt. Egész jól sikerült:) A csajszi mg hihetetlenül örült neki... Mondta, hogy ez a legszebb torta, amit valaha is kapott...majdnem sírt. Ilyen reakciót tényleg nem vártunk tőle... :)

Az összes barátom ott volt. Más igazából nem is kell ahhoz, hogy jól érezzük magunkat!

Igazából rengeteget beszélgettünk egymással. Ami különösen jól esett, mert a táncolós esték alatt erre nem igen van alkalmunk.

Hát igen... mondanom sem kell...tényleg jól éreztem magam. Annak ellenére, hogy igazából beteg voltam, mert sikerült valahogy jól megfáznom...

Zene is volt, de nem a legklasszabb.  Ismét én toltam félre az asztalt, hogy legyen helyünk táncolni, de a beszélgetést jobban élveztük.

Ráadásul olyan 3 körül kijöttek a rendőrök, hogy legyen csend... huhh kicsit megijedtem:) így a tánc jhelyett valóban csak beszélgettünk.

Mivel a party a mi épületünkben volt, nem kellett sietnünk, hogy majd hazaérjünk... így kb Emesével mi maradtunk az utolsók. Csak hogy nehogy kaland nélkül tejen el ez a nap, hazaindulás előtt észrevettem, h eltűnt a fényképezőm... Az egyik srác még ott volt, mikor ez kiderült. Már szép rend volt, mindenki más hazament... Jó... gondoltuk, majd másnap meglesz...

Felmentünk az apartmanunkba... jajjj... ekkor jöttem rá, hogy elég nagy a baj...

A szobám kulcsa a fényképezőm tokjában volt.

Lefutottunk, és vissza tudtuk hívni még az egyik barátunkat, aki az utcán kóborolt... De hiába... a fényképezőnek nyoma veszett.

Emesével már úgy voltunk, hogy lent, a kanapékon fogunk aludni, mert az ő szobájában csak egy pici ágy van, ott nem férünk el... Nem tűnt valami jó ötletnek..eléggé fáztam... minden meleg cuccom a szobámban volt, ráadásul a gyógyszereim is..

Nagy szerencsénkre utol tudtunk valakit érni, akitől kiderült, h az egyik srác véletlenül elvitte magával a kamerát (mondanom sem kell, nem volt teljesen magánál a gyerek), így sok rohangálás és izgalom után, végül hajnali 5kor kinyitottam a szobámat:)

Klassz szülinapi móka volt!

Sziasztok!

Elég sűrű itt a program,  egyre sűrűbb... ezért nem tudok olyan gyakran írni a blogomba, amilyen gyakran szeretnék. De azért majd szépen lassan utolérem magam... ígérem:) 

A múlt hétvége volt talán az eddigi legjobb. 

Péntek este volt a szokásos party, az összes exchange studentnek. Elég jól sikerült, így a zárásig maradtunk... aztán úgy volt, hogy hazamegyünk aludni, mert másnap reggelre terveztük a barátokkal a Helzinkibe kiruccanást. A csapat azonban elevenjében volt, így a partit, egy hangulatos second crazy party-ként a belga srác apartmanjában folytattuk... Olyan hajnali 6 után hazaértünk... Pont volt annyi időnk, hogy letusoljunk, készítsünk forró teát, és valami elemózsiát (ami elég nehéz volt, mert teljesen ki voltunk fogyva élelemből... de 2-2 kis szendvicske még összejött), felöltöztünk, és elindultunk a buszmegállóba...

Huhh azért kemény volt... Nem volt sok infónk a kirándulásról, csak a lényeget tudtunk, hogy a vonat 8.20 indul:) Az állomáson való várakozás kicsit nehézkes volt. De hát így jár az aki az egész éjszakát végig partizza:)

Az út majdnem 3 órás volt, így a fővárosba érve teljesen feltöltődtem energiával:)

Így frissen, és üdén vágtunk neki az utunknak.

Az első uticélunk a hatalmas fehér templom volt. Ez igazából Helzinki legnagyobb látványossága. Tényleg csuda szép volt. Jó nagy volt a hó, a lépcsőket nem is lehetett látni... Jó móka volt felmászni a tetejére:)

De lecsúszni még annál is nagyobb móka volt:)

Aztán képzeljétek elsétáltunk a kikötőig! Láttam a tengert!!! Életemben először! :) A többiek hiába próbáltam meggyőzni arról, hogy ez csak egy fagyott tó... nem sikerült. Ez valóban a tenger volt... vagyis annak egy kicsi öblös, befagyott része. De ez nem változtat a lényegen: Láttam a tengert!!!

Egy McDonald's ban ebédeltünk. Életemben először, kénytelen voltam mekis hamburgert enni.. hehehe... annyira nem volt rossz. Mondjuk én alig tudtam megenni a második mini Hamburgert... a többiek meg éhesek voltak ez után is, és ettek fagyit is.

De az egészben a lufi volt a legjobb:) Mindenki hozott egy lufit a mekiből, és ezzel felvértezve indultunk újra utunkra.

Útközben luficsatáztunk:)

Aztán tovább folytattuk az utunkat. Valamilyen romokra épült híres templomot akartunk megnézni... hááát... hogy mennyit bolyongtunk... Rájöttem arra, hogy nem csak tamperében könnyű eltévedni, de Helsinkiben is:) Pedig!!! itt nem is én vezettem a társaságot, hanem egy térképekhez értő kinézetű srác... De legalább a fővárosnak olyan részeit is megismertük, amiket a hagyományos városnéző nem lát:)

 Végül, állítólag megtaláltuk a romos templomot.. bár nem tennék egy forintot sem kockára azért, hogy valóban azt találtuk e meg, amit akartunk:) Valóban igen romos volt, és a nagy hó el is fedte.. ráadásul körbe is volt kerítve:))

No aztán elindultunk a híres stadion-hoz, ahol van egy nagy torony, ahonnan szép kilátást kaphatunk Helsinkiről. Alulról jól nézett ki a torony... viszont be volt zárva... :(  így elindultunk vissza a központba...

Egy nagy bevásárlóközpontban pihentünk le. Csuda klassz kirakatok voltak mindenütt... Körbeakartunk nézni, de mire feleszméltünk az álmélkodásból, bezártak az üzletek:( sebaj.. a hangulat azért megvolt:) Vettünk egy kis sütit, mert megérdemeltük... (Emesével persze közösen egyet, és azt elfeleztük:)

Aztán Emesével, és Tollissal elhatároztuk, hogy nem várjuk meg az este 11-es vonatot. Szerencsére át tudtuk tenni a jegyünket 8 órára:)

Mivel a vonat indulásáig volt vagy 45 percünk, még visszamentünk a központba.

Hihetetlen mázlink volt:) Egy ingyenes rendezvénybe ütköztünk. Lőhettünk célba, nézhettünk amatőr sí ugrókat:) és emellett rengeteg ingyen kaját, és italt adtak:) Hihetetlenül élveztük. Így elemózsiával felvértezve szálltunk fel a vonatra. A többiek sajnálhatják, hogy kimaradtak ebből a mókából.

 Aztán a vonaton édes álomba szenderült a három kalandor, és erőt gyűjtött az esti partira:) A társaság a legjobb volt, a szórakozóhely hagy maga után kívánnivalót... Én egész jól voltam, egészen hajnali 3-ig, mikorra is elfogytak az energiatartalékaim. A legtöbb ember ilyenkor csöndben marad, de én elkezdtem össze vissza, és nagyon lassan beszélni... hahha... A többiek szerint elég mókás volt.

Csuda jó volt ez a nap:) Vasárnap olyan kettőig aludtam:)

Sziasztok!

Hihetetlen, de ismét eltelt egy hét. Sajnos egyre gyorsabban telnek a napok. Beindultak a kórházi gyakorlatok is. Erről majd jövő héten írok.

A társaság is egyre jobban kezd összeszokni. Elég nyitottak vagyunk az emberek felé, így minden héten jó sok új emberrel van szerencsénk megismerkedni. Hétköznapokon a finn órák a kedvenceim, mivel ekkor együtt van a csapat:) Aztán pedig a hétvégén bepótoljuk a beszélgetések hiányát:)

A hétvégénk ismét nagyon klassz volt. Szombaton elmentünk kirándulni:) Így most erről a programról írok, mert azt hiszem, ennyit megérdemel:)

Már vagy két hete vártuk ezt a napot. A sulink szervezte ezt a programot. Igaz, eleinte úgy volt, hogy egy távoli helyre megyünk majd, de a túl nagy hó miatt azt mondták, hogy inkább csak Tampere egyik parkjába megyünk (én nagy erdőnek nevezném...). Mondták hogy hideg lesz, így jól öltözzünk fel(olyan -20 fok körül). Kérték, hogy vigyünk magunkkal valamilyen ülő alkalmatosságot, mert csinálunk majd valamilyen tüzet, és körbe üljük. Több barátunk is jelezte hogy jönne, így nagy kalandnak ígérkezett. Megemlítették ugyan, hogy -25 fok a limit a kiránduláshoz, de ez úgy igazából el siklott a szemem mellett:)

No eljött a nagy nap. Korán keltünk fel, jól felöltöztünk (rajtam felül 7, alul 5 réteg volt). Megtöltöttük a termoszainkat forró teával, összekészítettük a szendvicseinket, azt elindultunk. Éreztük ugyan, hogy hűvös van, de nem fáztunk. Kicsit furcsa volt, hogy nem találkoztunk útközben ismerősökkel, de gondoltuk, hogy biztos tudnak egy rövidebb utat. Olyan másfél órába telt, mire odaértünk a találkozóhelyre. Huhh nagy megnyugvás, nem vagyunk egyedül. 4 másik fiatal is ott volt. De modták, hogy ők nem szervezők...Hmmm... egyre gyanúsabb.  Aztán megláttunk egy embert közeledni. Nincs táskája. Gondoltuk nem hozzánk jön. Hát de mégis. Mondta, hogy -28 fok van, és ezért le kell mondani a kirándulást. (Állítólag reggel írtak emailt, de én valószínű pár perccel ezelőtt csekkoltam a póstaládát.) Na azt már nem! :) Nem hagytuk ezt olyan könnyen elsumákolni. Rábeszéltük a csajszit, hogy minket ugyan nem érdekel a hideg, induljuk el. Eleinte fél órás túrának indult, aztán csak mentünk, mentünk, egyre vidámabbak lettünk:)

Nem mondom hogy nem volt hűvös, de az erős tempóban, hatalmas hóban való menetelés felmelegített minket. 

Az első célpontunk egy tó volt. Fantasztikus szép idő volt. Szikrázó napsütés, minden hófehér.  A tó is vastagon volt hóval beborítva. Csudaszép volt:)

Igaz, hogy az egyik társunk a tónál feladta a kiképzést, és hazament, de a kemény mag tovább folytatta kalandos útját.

Útközben egyszer Emesét megkínáltam rágóval. Te jóóó ég. Majdnem beletört a fogam. És kis buta... Hát hogy is hihettem azt, hogy puha lesz:) Persze hogy röhögőgörcs jött ránk.

Az út amúgy egész jól járható volt. Hatalmas volt a hó, de előre bejárt keskeny ösvényeken mentünk, amik úgy ahogy, de egész biztos felszínt jelentettek. Ezt az "úgy ahogy"-ot egy kicsit azért részletezném:) Az útnak volt olyan része, ami a többi szakaszhoz képest nagyobb kihívást jelentett a kalandoroknak. Hiába volt előttem a lábnyom, az ösvényen belül, beleléptem, és egy szempillantás alatt térdig elsüllyedtem. Nem lehettem biztos egy lépésemben sem, mert a legváratlanabb helyzetekben bizonytalan mélységekbe hatolt a lábam. Hihetetlen izgalom volt minden lépés. Úgy képzeljétek el, mintha hó helyett egyszer csak habba lépnél. És elnyel a mélység. Így noha nem volt emelkedő az adott szakaszon, mégis hegyeket másztam:) Huhh egyszer jó nagyot hasaltam a hóban... Hmmm na jóó...fogalmazhatjuk úgy is, hogy megkóstoltam a havat. :) hirtelen elsüllyedt az ösvényben az egyik lábam. Úgy térdig. Megpróbáltam kijönni, de a másik lábammal is sikerült jó helyre lépnem, és az is eltűnt, ráadásul olyan hirtelen, hogy elvesztettem az egyensúlyom, és eldőltem. kitámasztom a kezem, erre az is könyékig elmerült. Szó szerint benne voltam a hóban. Persze rám jött a röhögőgörcs... el tudjátok képzelni a szitut:) Egy katona húzott ki a mélységből:))) 

Volt hogy a katona is pórul járt:)

Azután csodák csodájára elértük az eredetileg tervezett célpontunkat. (15 km) Egy menedékház szerű létesítményt, ami a sífutóknak volt fenntartva. Vagy egy fél órát voltunk Emesével a vécében, mert ott jó meleg volt:) Már utánunk is jöttek, hogy jól vagyunk-e:) Aztán tüzet raktunk, és megmelegítettük a megjegesedett, kőkemény szendvicseinket. (enélkül nem is tudtuk volna szerintem megenni... elég dúrva. A répa a kelleténél jobban ropogott, az almát pedig inkább nem ettem meg:)

A kezünket jól felmelegítettük a tűz felett, az ácsorgásban viszont a lábunk kezdett átfagyni. (Addig jó volt, amíg mentünk, de mihelyt megálltunk...) Így siettettük a társaságot. Bevallom, visszafelé páran levágtunk 1 órát az útból... (megjegyzem a katona is!) de persze csak azért, hogy odaérjünk a boltba zárás előtt:)))

Összesen kb 4 órát voltunk a szabadban. A boltba bevásároltunk, azt hulla fáradtam estünk haza 5 körül. Fincsi milánói makarónit készítettünk vacsira.

Persze bőven volt időnk pihenni az esti partiig:)  (no erről majd máskor:)))

Hahhó!

Hát ez a tegnapi/mai party valóban felejthetetlen volt. De tudjátok van egy örök szabály, amit itt, Finnországban különösen fontos betartani: ne tervezz előre, mert az úgyis tök felesleges!

Szóval a nap eleje úgy ahogy, de olyannak sikerült, ahogy azt elterveztem. Jártam a boltokat... több kevesebb sikerrel.

Azt eljött az idő. Nem tagadom, eléggé sietnünk kellett, mert kb melegítőben, az ablakunkból már láttuk, hogy a többiek a sarkon állnak...   :)

Aztán úgy, ahogy azt megszoktuk, átmentünk egyikünk apartmanjába, és feltöltődtünk az estére:) Mivel mindenkinek volt jegye (3 euróért vettük...), nem aggódtunk a bejutás miatt. És nem is kapkodtuk el az elindulást, mert ugye a spórolás egyik módja, h. minél kevesebbszer kelljen italt venni...  (nekünk most sem volt italunk, de kaptunk egy kis sört... így nem volt olyan ciki, h kb sosem iszunk. 900 Ft egy pici sör (3 euró), egy ebéd pedig 2,5. Szóval no comment)

Szóval elindultunk. Hiába ígértem meg magamnak, hogy többé nem megyek partyba a táncos cipőmbe (a sorbaállás alatti megfagyások elkerülése érdekében), ez alkalommal sem mehettem a hatalmas bakancsomba buliba...

Úgy indulás után csúszdáztam is egy nagyot a jeges emelkedőn. Hát igen, ez a cipő azért táncos cipő, mert csúszik:)

Aztán felszálltunk a buszra. Hatalmas hangzavar, 90 százalék már nem volt magánál, mindenki a saját nyelvén énekelt... Elég vicces volt.

Szóval elég jókedvű volt a társaság mindaddig, amíg meg nem láttuk a hatalmas sort. Hiába volt jegyünk, nem tudtunk csak úgy besétálni. Az első fél óra még egész elviselhető volt, de aztán kezdett átfagyni a rajtunk lévő ruha. Iszonyatos hideg volt. Te jó ég... Egyre közelebb kerültünk egymáshoz, így próbáltuk valahogy melegíteni egymást. Már mindenünk fájt... de szépen lassan közeledtünk a bejárathoz. Olyan 1 óra múlva a kaputó már csak 1,5 méterre voltunk. Erre kijön egy biztonsági őr, és bejelenti, h: It's full... Na már csak ez kellett. Teltház volt. Hiába lebegtettük a kezünkbe a jegyet, mit sem ért. Modták, h ha vki kijön, majd bemehetünk... 

Szóval ennyit a legnagyobb egyetemi partiról. Annyira át voltunk fagyva, hogy lépni is alig bírtunk. Emesével eldöntöttük, hogy lesz ami lesz, haza megyünk.. Erre kiderült, hogy 4ig nem járnak a buszok. Szóval vagy beülünk valahova, vagy taxi. Az utóbbi lett.

Egy kisbusz szerű taxival mentünk haza. Nagyon poén volt. Kék fény, hatalmas tér, vicces emberek... Felfogható limuzinozásnak is:) Wow tök jó mi?

Na aztán megérkeztünk Lukonmakiba. Franciákkal, és belgákkal utaztunk a taxiban. Mivel a "party" előtt az ő lakásukban volt az előbuli, felmentünk hozzájuk, mert nagyon marasztaltak. Hát jó... mondjuk. Felnézünk...

Higgyétek el, el sem tudjátok képzelni, milyen bulit csaptunk az előszobában, majd az egyik szobában. Bekapcsolták a Cotton Eye Yoe-t... majd idióta francia számokat játszottak. Dőltünk a röhögéstől.  (volt ott vagy 4 francia srác, egy belga, és rajtunk kívül még egy francia lány) Azt rockiztam az egyik sráccal... haha elég vicces volt. A villanyt fel-le kapcsolgatták, h diszkó fény legyen. Igazából csak hárman-négyen táncolgattunk... Nagyon vicces volt...

Fél négy körül értünk haza. Ez valóban felejthetetlen volt. Noha kicsit sem úgy sikerült, ahogy azt terveztük.

Azt reggel f7 kor már kelnem kellett, mert ma is kórházlátogatásokra kellett mennem. Olyan hideg volt, hogy 10 perces séta után fehér lett a kapucni alól kilógó hajam. Iszonyú kemény, És ez csak olyan -18 fok volt. Minusz 30-at jósolnak a közeljövőre. Azán délután  jót aludtam. nem érdekelt, h hétágra tűzött rám a nap.

Most készülődnöm kell, mert ha minden igaz, elviekben ma el tudunk menni valahova táncolni. Oda, ahol múlt pénteken voltunk.  Nem mondok semmit sem biztosra, de ez a terv. Jah és az biztos, hogy csizmába megyek, sígatyában, azt max ezt leveszem.

Na vigyázzatok magatokra!

Halihóóó sziasztok!

A smile azért remélem mutatja, hogy nincs katasztrófa:)

Gyönyörű napos reggelre ébredtem fel. Mivel nincs függönyöm, ennek eleinte nem igen örültem. Minden reggel, felkelés után gyorsan odaamegyünk az albalknál lévő hőmérőhöz. Tudjátok itt nagyon szélsőséges az időjárás. Megérkezésünk óta 0, -1 fok volt, de hírekből hallotuk, hogy 3 nappal az érkezésünk előtt -25 volt. Persze... gondoltuk.. hiszi a piszi....

Hát most hiszem... Tegnap elég hosszú napunk volt. A késő du-i finnóránk után 6-8ig még egy óránk volt. Finnish society & culture. A tanátrnő elég lökött,  színházban érezte magát, de hihetetlen jól beszélt, így élveztük is. És persze nem tudtunk belealudni:) Az óra után 10 percet kellett várni a buszunkra... majd meg fagytunk. Otthon csekkoltuk a hőmérőt: -15 fok... Aztán reggel itt a napsütés... megörültem.... De hamar elment el is szontyolódtam: -20 fok... Ez elég kemény. Szó szerint, egyik napról a másikra. Ennyire kiszámíthatatlan itt minden.

Ráadásul a szobám.. hmmm... inkább a jegesmaciknak való, mintsem a Marikáknak. Van radiátorom. Melegebb mint a szoba hőmérséklete...

Az ablak rosszul zár, ha mellette állok, érzem a friss levegőt, beszáguldani... És kiderült, van egy szellőzőnk, vagy fogalmazhatnánk úgy, hideg levegő keringetőnk... ami elromlott. Többszőr nézegettem, hogy mi az a fehér izé a falon... jó magasan, de nem jöttem rá. Azt tegnap mondta az egyik srác, hogy az a szellőző... Tök jó.

Szóval 2 pulcsi, kapucni, kesztyű. Emese kabátban ült itt, mikor gépezett.

Ma este lesz egy party. Olyan, amit nem lehet kihagyni:) Ez a legnagyobb egyetemi buli. mindenki ott lesz, persze hogy mi is. Nem tudtam megenni az ebédemet, mert körbeálltak a csoporttásak, és mereven néztek, amíg ki nem mondtam, hogy tuti megyünk. Hihetetlen cukik amúgy:) A partizással csak az a baj, hogy nem igen készültünk fel erre. Nincs szerkónk:) Így ma megpróbálunk venni valamit a központban. A mai nap amúgy nagyon különleges. Nem is csak a parti miatt, de azért is, mert nincs suli. Hihetetlen! A tegnapi 12 órás suliban levés után ez maga Hawaii... (csak egy pár fok hiányzik...)

Vasárnap is shoppingoltunk Emesével:) Persze nem vettünk semmit sem. Nagyon nagyon spórolunk mindennel. Kivárjuk azt a pillanatot, hogy megtaláljuk a legolcsóbb, legklasszabb felsőt:)

Iszonyú drága itt az élet. Nem elég, hogy a havi diák buszbérlet 8000 FT, de éjféltől vagy 700 Forintot rá kell fizetni. Vagyis ha valahova is elmegyünk este, az dráda, és meggondolandó mulatság... (úgy hangzik, mintha eddig valaha is sokat gondolkodtunk volna ezen:) )

Képzeljétek, rájöttünk arra, hogy hogyan is működik itt a közlekedés. Vasárnap nagyon ritkán járnak a buszok. A mise után vagy 20 percet vártunk a buszra. (bokáig érő hóban...) Erre végre valahára felcsillant a 13-as szám. A megállóban álltunk, kezünkban a bérlettel (ezt egy gép a sofőr mellett leolvassa) . Erre a mosoly az arcunkra fagyott. A busz továbbment. Elkezdtünk ugrálni, kiabálni.. hiába. Emese elkezdett száguldani... hogy majd utoléri. Én is futottam utána, kezemben a nagy fényképezőmmel. Nagyon féltem, mert ha elcsúszok, neki annyi. Én kiabáltam, hogy hagyd Emese.... ő csak futott... Csodák csodájára a következő megállóban sofőrcsere volt, így épp hogy elértük. Alig kaptunk levegőt.  Tegnap rájöttem, hogy mivolt ennek az oka:  Le kell inteni a buszt, csak akkor áll meg.  Azt hiszem ezt nem fogom elfelejteni...

És képzeljétek, tegnap sikerült kiderítenünk,hogy hol van a mosógép:) A hétvégén kézzel mostunk ki mindent. A zoknikkal megszenvedtem... A szárítás meg... Emese meleg szobájában zajlott.

És még valami. A hétvégén, egyik este, a barátokkal a városba indultunk. Gyorsan haza kellett futnunk, mert ugye ahogy azt már mondtam, nem érdemes semmit sem előre tervezni, így azt sem, hogy aznap este nem megyünk partyba:) Szóval hazafutottunk  a bérletért. Lihegve próbáljuk kinyitni az ajtót. De csak enm sikerül. Emese is előveszi a kulcsát.... olyan fura.... nem nyílik... (ehhez már hozzá voltunk szokva, mert néha a szobámba is alig tudok bejutni) Aztán becsüngettünk... kétszer is.... )tudtuk, h a szobatársunk otthon van) Erre kinyitja egy magas japános beütéső ffi...  Egymásranéztünk Emesével, majd az ajtóra, majd felnéztünk, és láttuk, h van még egy emelet. Egy szót se szóltunk, elkezdtünk röhögni. Szegény ffi nem tudom mit gondolt... kb kúszva nyögtük ki, h sorry...:)    (Valamilyen Hectornak hívhatják...) hahaha

Másnap este a bejárati ajtóban vártam Emesére. Erre hallottam h nyílik az ajtó. Lefutottam a pincéhez, mert féltem, h esetleg a japánunk lesz... Biztos észrevette, mert lenézett valaki... de nem ő volt.

Ezt is azt hiszem, egy életre megjegyeztem.

No megyek a központba:)

A partiról majd beszámolok!

Vigyázzatok nagyon ám magatokra!

Amúgy nagyon jól érzem itt magam. Emesével remekül kijövünk:)

És a bringázást sosem unjuk meg!

Nagyon aranyos emberkékkel vagyok körülvéve. Az egy hét alatt rengeteg embert ismertem meg. Mindegyikük nyitott, klasszakat lehet velük beszélgetni, veszik a poénokat:)

Tegnap elmentünk egy hocky meccsre! Nagyon élveztem. Pompom lányok, hatalmas szurkoló tábor, pop cornt csámcsogó kisgyerek a fejünk felett... 

       Néhanapján csak összeülünk, hogy együtt legyünk.

Vagy  elmegyünk partizni...  Mert az jóóóó!!! (még akkor is, ha 2 órát állunk a bokáig érő hóban, lefagyva, hogy bejussunk:) )

Sziasztok!

Huhh... olyan hihetetlen. 8 napja vagyunk itt, de annyi minden történt ezalatt, hogy most sem tudom, miről írjak...

Mivel többen érdeklődtetek a kórházi gyakorlatokról, az egyetemi életről, erről írok pár sort.

Múlt héten az egészségügyi szakmákat tanuló többi diákkal együtt közösen voltak orientációs óráink. Ez úgy leegyszerűsítve annyit jelent, hogy reggel f9-től, este 4-6ig interaktív előadásokat hallgattunk különböző témákban, úgy mint a finn egészségügyről, a népszokásokról, a metakommunikáció olyan formáiról, amik segíthetnek a külföldiekkel való kommunikációban, a stressz helyzetek kezeléséről, és egyéb ehhez hasonló témákról. Prezentációt is tartottam a saját kultúránkról... (monokronikusak, vagy polikronikusak vagyunk...) A többiek amúgy jobban beszélnek, olyan erős felsőfokú színten... (legalább húznak minket felfelé) de azért nem égtünk mi sem be! :) A kiállással, megszólalással szerencsére nincs különösebb bajom... A szókincsbenazért bőven van mit fejlődni.

Aztán heti kétszer, 4-f6ig finn óránk is van. Ez azért elég kemény... Persze nagyon sokat nevetünk a makikon, kaksikon... :)

Amúgy hihetetlenül komolyan veszik a tanárok az órákat. Késni egy percet sem lehet, mert különben csöndben, mozdulatlanul, az órát nézve számolja a tanár a perceket, hogy ugyan várjon e még vagy se... Ja és komolyan elő vannak írva az aznapi teendők. Minden nagyon rendezett, precízen előkészített... Ez nagyon nagyon jellemző itten. Nem is tudom, mért olyan furcsa ez nekem... :O  Ez a szememben, egy nagy pozitívum a finnekről!

Pénteken pedig... huhhh megbeszélésünk volt, az itteni gyógytornász vezetőkkel, koordinátorainkkal. Hát mit ne mondjak... szó szerint sokkot kaptunk:))

Megkaptuk a pontos tervet, az elkövetkezendő majdnem 3 hónap kórházi gyakorlatairól, illetve a rakás beadandóról, elvégzendő tantárgyakról...

Én elvileg jövő héten kezdtem volna el a gyakorlataimat, de mivel nem tudták megoldani, hogy 4 hetes legyen a neurológia gyakorlatom, így az csupán 3 hetes lesz. Ez azt jelenti, hogy elviekben jövő héten szabad leszek... elviekben... No de erről majd később írok.

Aztán 2 hét kardiorespiratorikus gyakorlatom lesz, majd 3+3 hét egyéb... (itt nincs még konkrétan megnevezve a pontos gyakorlat... csak a kórházak neve, illetve felügyelő gyógytornászok, illetve a felügyelő tanár neve.... )

Na akkor ezt most egy kicsit részletezném. Minden kórházban ki kell töltenünk egy kb 2 oldalas értékelést (kis esszéket kell kb írni az adott területet érintő korábbi tapasztalatainról, a pontos elvárásainkról, illetve arról, hogy mit tanultunk. Ezek olyan bő fél oldalas terjedelműek. (Kaptunk kölön sok oldalt, ami leírja hogy milyen szempontokat kell figyelembe vennünk...) Aztán a felügyelő tanár is leírja hogy mik a célok (olyan negyed oldal terjedelemben, visszajelzést ad a munkámról, majd átgondolja, hogy a fentiek alapján milyen osztályzatot is adjon. És ez nem fogjátok elhinni, minden egyes kórházban így van...Szóval a dokumentációkról ennyit.

De megtanultuk: ne hasonlítgassuk a finneket a magyarokhoz, mert van amiben ők rosszabbak.. hát jóóóó...

No akkor ez még csak a bevezető volt.

Ahhoz, hogy az otthoni egyetemünk által előírt kreditek kb 3/4-ét elérjük, kb annyit kell tanulni, hogy az így elsőre nagyon megrémisztett... Ha apait, anyait beleadok, a 30 helyett is csak 24-et tudok összeszedni. Az itteni koorditároraink azt mondták, hogy a 30 kretit fél évre van kiszámítva, így ez a top, amit el tudunk érni.

Minden 28 óráért kapunk egy kretitet. Ez ugye elviekben otthon is így van... Ez azt jelenti, h reggel olyan 8 tól 4ig minden nap a kórházban leszünk. Pontosan fel kell írnunk, hogy otthon mennyi időt szántunk a felkészülésre... (Ezt ők nem céfolják meg, természetes náluk, hogy az ilyen dolgokban teljes mértékben megbíznak a diákok becsületében!!!  no komment)

Mivel vannak olyan gyakorlatok, amikből akárhogy is számolják, nem jöhet össze a kíván 8 kredit, különböző felgolgozandó anyagokat, olvasmányokat fogunk kapni, amikből majd beszámolunk... :S

Emellett fel kell vennünk a " Finnish culture" nevű tantárgyat is. Ebből vizsgáznunk is kell, valamint esszét is kell írnunk. (szerdán, a finn óra után rohanhatunk, hogy átérjünk a másik egyetemre 6ra. olyan fél 9ig óránk lesz... :S:S:S )

Aztán van egy olyan tantárgyunkl, amely arról szól, hogy írnunk kell ha jól számolom 5 esszét (összesen max 8 oldal...) a magyar- finn egészségügyről különböző témák alapján... (nincsenek órák, a kreditet akkor kapjuk meg, ha a beadandót elküldtük a tanárnak)

És hogy ne unatkozzak a jövő héten, be kell járnom ("önkéntesen rákényszerítve") az ápolók orientációs óráikra. Hétfőre pl prezentációt kell készítenem arról, hogy: Nursing in my work... jah és kaptam valamilyen matek házit, valami cukor oldatokról...  Háááát:S

jah és emellett ugye írjam a szakdogát, és készüljek fel az államvizsgára...

Mit ne mondjak, eléggé megíjedtünk...

No de majd úgyis jó lesz:) Csak így előszőr tűnik íjesztőnek...

(csak hogy lássátok, milyenek is itt a tantermek!!! )

Halihóóó:)

Húúú azt sem tudom, miről írjak, olyan sok minden dolog történt mostanában. Mivel ma volt az első napom az egyetemen, erről írok pár szót.

Mint a bringázás felülmúlhatatlan szerelmesei, ma is (mint amúgy eddig minden nap) bringával próbáltunk eljutni egy addig még ismeretlen helyre... És nem fogjátok elhinni, de egyszer se tévedtünk el!:) Igaz, hogy 2 órát szántunk az 5,6 kilóméterre, és csak egyenesen kellett menni a már felfedezett utakon, de higgyétek el, a finn bicikliutak átláthatóságát, és bejárhatóságát alapul véve,ez teljesen reális:)

Szóval, csodák csodájára, 3/4 8 kor már a suliban voltunk. Így bőven volt időn körülnézni... Amúgy arra jöttem rá, hogy nem csak az utcák között, de a sulin belül is könnyű elveszni. Kicsit kínos volt, de az információs pultnál kellett megkérdezni, hogy hol is van a budi, mert egyszerűen sehol se találtuk:)

Aztán találkoztunk a többi exchange student-tel. Van sok spanyol, görög, francia, kenyai...stb Aranyosak, nyitottak, és sokuk itt lakik Lukonmaki-ban, vagyis csak egy pár házzal odébb:) Ez tök jó!!!

Jajjj és képzeljétek, telis tele van a hatalmas egyetem fiukkal:)  Nagyon nagyon szokatlan ez nekünk. Kb a tanulók 80 százaléka fiú... Azért élveztük a helyzetet:) Vannak jók... de még egyikük sem ért ek 6,45 pontnál többet a 10es skálán hahaha:)))

A menza elég furi... 2,35 Euro egy ebéd, de hááát... nem igen jöttünk rá, hogy ez miből tevődik össze. Kb ilyesmi lehet: 1 pohár tej, vagy kefír, és 1 pohár bizarr színezett izé, amiből én nem kértem... Aztán egy salátás tál..., egy főmenü ( a mennyisége bizonytalan), meg egy darab kemény, de teljes kiörlésűnek tűnő kenyér. Nem volt rossz... csak 3 óra múlva már korgott a gyomrunk.

Az est fénypontja pedig a "Basics of Finnish language course" volt. " Free elective" eredetileg, azaz szabadon választható, de nekünk kötelező:)

Huhhh elég kemény volt. Az a baj, hogy rengeteg vicces szót rejt ez a nyelv, és nem bírom ki, h nem kezdjek el nevetni:) Megtanultam, hogy JOULUPUKKI a Mikulás, AMMATTIKORKEAKOULU az egyetemünk állítólagos neve, hogy az egy az az "YKSI" (ejtsd: üxi) a kettő pedig a "KAKSI" :)))) (kakszi).

És azt is megtanultuk, hogy a TALOISSAMMEKIN azt jelenti, hogy "in our houses too" . Csak az a problem, hogy ezek a finnek mindent egybe írnak. Ezért olyan hihetetlenül hosszúak a szavaik. Valószínű emiatt lehet az, hogy ha egy finn ember beszédét hallgatom, az a benyomásom, hogy fuldoklik... Eleinte azt hittem, hogy a tutorunknak valami baja van... mármint szellemileg, de ma rájöttem, hogy mégsem. Ezek a lököttek megfulladnak a hosszú szavaik kiejtésekor:)))) És ezért is lehet az, hogy az utcán menet, buszon ülve, vagy a suliba jövet egy finn sem beszélget.  Na jó, ezt csak én gondolom így, de lehet igazságtartalma:)))

Mindenesettre érdekes finn órák várnak még rám:) Még vizsgánk is lesz belőle... :O

A hazaút is jó volt. A mai napi edzés 100%-os eredménnyel kipipálva:)

Holnap még bringával megyünk. Aztán veszünk diák havi bérletet, s busszal fogunk bejárni. Sajnos muszáj... nem vagyunk még IRONWOMEN-ek:) még nem:)

1. Még akkor se hidd, hogy itt a vég, ha a repcsiben minden csomagot kipakolnak, hogy biztosak legyenek abban, hogy nincs mögöttük bomba...

2. Ne higgy a mende-mondákban, hogy sötét van, és olyan hideg van, hogy még a jegesmacik is legszivesebben délebbre költöznének...  Megérkezésünkkor 0 fok volt, és tegnap is vakító napsütésben bringáztunk. (Jöhettek ide melegedni, de siessetek, mert hűvösödik:)

3. Tartsd mindig magadnál a szobakulcsot, ha nem akarsz éjjnek idején, a fél méter hóban, egymás nyakában ülve, biciklizárral kopogtatni a földszinti lakóknak, hogy engedjen már be. Hidd el, a szabadtéren való alvás ötletétől, hamar elmegy majd a kedved!

 4. Türelmes légy az ajtók nyitásakor. Úgyis másik irányba nyílik, mint ahogy azt gondolnád, és 20 szorra úgyis sikerül!

5. Le ne térj a keskeny ösvényről, mert azonnal elnyel a hatalmas hó! (nekem sikerült:)

6. Ne lepődj meg, ha a fincsi sült csirkecomb falatozásakor gerincre is ráharapsz... Úgy látszik, finneknél ez a szokás...

7. Akkor is legyen nálad egész napi elemózsia, termoszban forró tea, és pénz (az esetleges szállodai díjak fedezésére) , ha csak a túlsó sarokra akarsz eljutni bringával. (Tegnap délben elindultunk az esti hatos misére. Épp hogy odaértünk:) )

8. Könnyű eltévedni nem csak a hatalmas hóhegyek, de a "makik", "katuk" között is. Ugyanis egy-egy betű eltérés is kilómétereket jelent a térképen. (Lukonmaki, Korkinmaki, Lukonmenkatu, Satokunnankatu, Kirkonmaenkatu...)

9. Bringával, a gyalogos átjáró felé közeledve legyél felkészülve az azonnali vészfékezésre, ugyanis a zöld lámpa sunyin, rád majdnem szívrohamot hozva, villogás nélkül átvált pirosra! (Számítsd bele a jégpáncélon való 2-3 méteres csúszást is!)

10. A hideg víz olyan hideg, hogy alá nyúlni sem lehet, nem hogy kezet, pláne nem fogat mosni vele. Jobb ha meg sem próbálod:)

Érdemes ezeket betartani!!! Tapasztalatból mondom! :))

Ez a kép amúgy az előző mosolygós kép folytatása. Kicsit se volt olyan vicces, mint amilyennek látszik... Alig tudtam kimászni... és folyamatosan azt éreztem, hogy süllyedek... félelmetes volt...

Klasszak amúgy a bringák! Csak kár, hogy nincs váltó az enyémen, ja meg hogy olyan magas, h alig ér le a lábam... (épp az egyik eltévedés jelenetét mutatja be a kép... az erdő kellős közepén:)

Sziasztok!

Ahogy látjátok, készítettem egy blogot, hogy legyen hova leírni az élményeimet :)

Néha napján, ha rám gondoltok, bekukkanthattok ide! (:

Ilyen a táj reggel, ha kilépek a koliból:)

Indulásra fel:) még egy öcsi ölelés:)