Sziasztok!
Mostanában gondolkoztam el azon, hogy vajon honnan szerezzük azt a rengeteg energiát, ami nap mint nap bennünk van. :)
Úgy tűnik, a csütörtöki, pénteki party meg se kottyant nekünk...
A szombati napra semmi extrát nem terveztünk. Pihenős, láblógatós napra készültünk. De mint azt már sokszor leírtam, itt semmit sem szabad előre tervezni...
Végre valahára oda is eljutottam, hogy anyuéknak életjelet adjak... Pffff... hat nem tartott sokáig ez a skipe beszélgetés sem.... itt olyan hirtelen jönnek a programok, hogy azt el se tudjatok képzelni. A barátaink szóltak, hogy mennek síelni-snowboardozni, így kemény 5 percem volt, hogy anyuéktól elköszönjek, felöltözzek és lent legyek a kapuban...
Mar késő délután volt, olyan 5 óra tájt.. A pálya közel volt, igy gyalog mentünk. Az idő szuper jó volt. Este esett jó sok hó, igy ki kellett használni a környezet adta lehetőségeket.
Mivel mar elég késő volt, nem vettem jegyet a sifelvonóra. A kicsi pálya ingyenes volt, gondoltuk ez alkalommal ez is megteszi.
Mit ne mondjak... majd meg haltam, mire oldalazó pingvin-lépésekben feljutottam a domboldalon silécekkel a lábamon. :) Olyan 6 szor csúsztam le 1,5 óra alatt.
Aztán hiába próbáltam elindulni, nem akart csúszni... elég vicces volt.
Aztán képzeljetek el, az egyik barátomat megpróbáltam megtanítani a sielés titkaira. Te jó ég mennyire vicces volt. Mire feljutottunk a kis emelkedőre... mire elhelyezkedtünk... rég nevettem ennyit! :)
Álíitólag 5 éve már volt a lábán síléc... hát.. én elhiszem:)
Csupa víz voltam, mire hazaértem. Egyrészt a mászás miatt, másrészt a rengeteg nevetésnek köszönhetően.
Este csak társasjátékoztunk, beszélgettünk, iszogattunk a barátokkal.
Vasárnap reggel szikrázó napsütésre ébredtünk. Nagyon örültünk neki, mert kirándulást szerveztünk aznapra. Juliennel, a belga sráccal mentünk hármasban. Egy viszonylag közeli tó volt az uticélunk. Reggel 9 kor indult útra a 3 napszemcsis crazy fiatal:)
Csuda szép volt a táj! Én annyira Örültem ennek az egésznek, hogy fel alá ugrálva, rohangálva keringtem a többiek körül:)
Julien volt a tourist guide-unk, mivel egyszer már a barátaival járt erre. Nem is tévedtünk el nagyon.
Nagyon jó érzés volt csöndben, hosszú percekig hallgatni az erdő hangjait.
A tavat az eddig megszokott, előre bejárt útvonaltól eltérő módon közelítettük meg. Olyan combközépig érő szűz hóban vágtam az utat a többieknek. Annyira vicces volt. Én még sosem jártam ekkora hóban.
Julien sunyin videóval rögzítette ezt... hmm. Mellesleg azt hittem, fotót készit... :(
A tavat is vastag hóréteg borította. Jó sokat mókáztunk itt.
Napoztunk.... 
Hasasokat ugrottunk a hóba...
Persze a hatalmas hócsata sem maradhatott el :)
Mellesleg megjegyezném, hogy a képek nem adják vissza a valóságot!!!! Julien is kapott jócskán havat!!!:) A vége persze kézfogással zárult:)
Aztán hazaindultunk. Azért kemény volt az út. Sok emelkedő, lejtő, combig érő hó. De nem fáradtam el különösen, annak ellenére sem, hogy végig futkároztam, és ugráltam:)
Majdnem 4 órat kirándultunk. Mire hazaértünk, a cipőmből csöpögött a víz, a hajam és a ruhám teljesen vizes volt... :) Hmm... fogalmam sincs, hogy lett ilyen:)
Gyors ebéd után Emesével lementünk a ping-pong terembe. Ezt most próbáltuk ki előszőr... bekapcsoltuk a rádiot, és vagy 2 órát pingpongoztunk:) Majd szeretnénk szervezni egy ping-pong versenyt, és le akarjuk verni a fiukat! ;)
Aztán Julien is csatlakozott hozzánk. Mivel csak 2 ütőnk volt, levettem a sport cipőmet, és azzal játszottam:) Noha baromi viccesen nézett ki, klasszul működött!
Aztán elmentünk misére, majd este filmet néztünk a többiekkel.
A mozgás után nagyon jó volt ágyba bújni:)
