Halihó, sziasztok:)
Végre valahára ide is eljutottam!
Huhh az elmúlt 2-3 hét elég húzós volt. Egyrészt kicsit lebetegedtem... nem is olyan kicsit... és nagyon sok időbe tellett mire kigyógyultam belőle. Másrészt az elmúlt két hét gyakorlat nagyon gázos volt. Iszonyú messze volt a kórház ahova minden nap be kellett járni. Tamperétől olyan 60 kilométerre van Sastamala. Pont olyan volt, mintha otthonról Kecskemétre járnék gyakorlatra. Minden nap 8ra kellett bemennünk. Ez csupán annyit jelentett, hogy minden reggel 5.20 kor kb szívrohamot hozott rám az ébresztőórám, mert azt sem tudtam hogy mi történik... Hajnali 6 kor indult innen, Lukonmakiból a buszunk. Azt átszálltunk egy távolsági buszra, ami olyan 1 óra volt. Persze végig aludtuk az utat... Arról majd máskor írok, hogy nem is volt jó ez a gyakszi...
Szóval elég hullák voltunk. Ráadásul hogy mindezt valami betetőzze, be kellett fejeznem a szakdogámat. Sokatok tudja, hogy már otthon majdnem befejeztem ezt, és csak egy kevés dolog hiányzott ahhoz, hogy ready legyen:) Így nem kellett partikat kihagynom:) Ezért tök büszke vagyok ám magamra:)
No de azért az a kevéske dolog ami hiányzott még elég fontos volt. A konzulensemet meg hiába kértem hogy segítsen, nem válaszolt a leveleimre. Na jó, annyit válaszolt a sok kérdésemre, hogy minden rendeben... És már kezdtem ideges lenni, mert itt aztán végképp senki sem tudott segíteni. Úgy terveztem, hogy az utsó 2 hétben simán be tudom az egészet fejezni, de a betegségem miatt minden du, este aludtam... egyszerűen nem bírtam tanulni. Egyetlen hétvégén kellett csupán kimaradnom a bulikból. Ez mondjuk nagyon bántott, mert pont egy 3 napos kirándulásból maradtam ki... de valamit valamiért... Múlt hétvégén nagyon sokat dolgoztam... reggeltől estig írtam a szakdolgozatot. Aztán vasárnap délután elküldtem a kész anyagot a konzulensemnek... Én bolond... azt hittem válaszol:( Egészen az utolsó pillanatig, kedd estig vártam... hiába.
Na ekkor nagyon bajba voltam. Még hátra voltak a szerkesztések (mert ugye a tanárom bólintásáig nem mertem ezt megcsinálni, nehogy valamit át kelljen írni, kitörölni... stb) és egy éjszakám volt, hogy valamit alkossak... Valahogy de sikerült.. olyan 3 kor ágyba mentem... azt 2,5 óra múlva ébredni kellett.
Annyira hálás vagyok minden kedves barátomnak, akik idejüket rám szánva segítettek!!! Tényleg olyan jól esett!!! Tartottátok bennem a lelket, hogy bízzak magamba, és higgyem el, hogy jó az amit csináltam...
Szóval eléggé kifáradtam... Másnap anyuék már el is vitték az anyagot a nyomdába:) Huhhh el se hiszem!!!!
Na ezt viszont meg kellett ünnepelni:)
Csütörtökön már a gyakorlat alatt is tülkön ültünk Emesével... Nagyon uncsi volt, de azzal tartottunk magunkban a lelket, hogy "tonight" Csak ennyit kellett mondanunk egymásnak, és máris fülig ért a szánk, és elkezdtünk ugrálni, és táncolni... (persze úgy, hogy a beteg ne lássa:)
Ezt vagy 20szor eljátszottuk. Teljesen normálisak vagyunk ám:)))
Emese ezt írta a facebookomra aznap délután:
Jah szóval partiba készültünk:) Aznap este volt a common room-ban egy szülinapi party is. 4 emberkét ünnepeltünk. Az egyiket ismertem csak:) Hát iszonyat tömeg volt, kb az 5 százalékát ismertem csak... De mindenki ott volt, aki nekem itt fontos:) 
Azán 11 körül elindultunk a Senssi-be. Ez egy nagy szórakozóhely bent a központban. Én most voltam itt először. Huhh te jó ég mekkorát partiztunk. Tudjátok milyen jó érzés mikor a többiek sikítva, ugrálva mondják hogy " you've finished it" Annyira jól éreztem magam, mint eddig talán sosem. Fülig érő mosollyal ugráltam vagy 4 órát. Elég kemény volt. És a társaság ismét a legjobb volt:) 
Másnap ismét mentem gyakorlatra, de abszolút nem éreztem magam fáradtnak a 40 perc alvás után. Otthon aztán aludtam du. 4- 10ig, azt magunkra vettünk a parti cuccot, és mentünk újra buliba. :)) 
Szóval így ünnepeltük meg Finnországban a szakdolimat:)
